miért vannak olyan idők a Bibliában, amikor úgy tűnik, mintha Isten megbánna bizonyos eredményeket?

Joe lényegében ezt a kérdést teszi fel: “vannak idők a Bibliában, amikor Isten megbánta a dolgokat. Például a Biblia azt mondja, hogy Isten megbánta, hogy emberiséget teremtett, miután látta, milyen bűnösök lettek, ami arra késztette Istent, hogy Noé özönvízében az egész emberiséget eltörölje. Istennek, aki ismeri a jövőt, tudnia kellett, hogy mi fog történni, és hogyan fog érezni. Igaz?”

mivel a Biblia azt jelzi, hogy Isten mindent tud (azaz Isten mindentudó), gyakran felmerül egy tisztességes kérdés Isten mindentudásáról: miért vannak olyan idők a Bibliában, amikor úgy tűnik, hogy Isten nem tudta, mi fog történni, sőt úgy tűnik, hogy megbánja bizonyos eredményeket? Vizsgáljunk meg néhány helyet a Bibliában, ahol úgy tűnik, hogy Isten sajnálja (vagy sajnálja) bizonyos eredményeket, és fontolja meg, hogy ez hogyan illeszkedik Isten mindentudásához.

a Genezis 6-ban Isten látja, hogy az emberiség megromlott és nagy gonoszságba esett (ter 6,5). Genezis 6:6 beszámol arról ,hogy” sajnálta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és megszomorult az ő szívében ” (NASV). Hasonló példát találunk az 1sámuel 15:11-ben is, amikor Isten ezt mondja: “sajnálom, hogy királlyá tettem Sault, mert visszafordult tőlem, és nem hajtotta végre parancsaimat.”Nem tudta Isten, hogy az emberiség annyira bűnös lesz, mielőtt megteremtette az embereket? Nem tudta Isten, mit fog tenni Saul, amikor Sault királlyá teszi?

ezek minden bizonnyal rejtélyes részek lehetnek, mert a Biblia hangsúlyozza, hogy Isten mindent tud—beleértve a jövőt is. Ézsaiás próféta hangsúlyozza, hogy Isten előre tudása fontos bizonyíték arra, hogy ő az egyetlen igaz Isten (Ézs. 41:21-23). Isten azt mondja, hogy nincs olyan, mint ő, és ezt hangsúlyozza azzal a ténnyel, hogy ősidők óta tudja, mi van még hátra (Ézs. 46:9-10). Dávid azt mondja, hogy Isten előre tudta minden szót, amelyet Dávid mondani fog, még mielőtt kimondta volna, és hogy Isten előre tudta Dávid minden napjának kimenetelét (Zsolt. 139:4, 14-16). Isten is megmutatja a tudását. Például elárulja Ábrahámnak, hogy leszármazottai 400 évig rabszolgák lesznek egy idegen földön, mielőtt végül eljönnek arra a földre, amelyet Isten megígért Ábrahámnak (ter 15,12-16). Pál apostol azt mondja, hogy senki sem taníthat Istennek semmit, és senki sem Isten tanácsadója, mert Isten mindent tud (Róm. 11:33-36). Hasonlóképpen, a Jób 21:22 hangsúlyozza, hogy senki sem taníthat Istennek semmit.

tehát hogyan lehet összeegyeztetni a Szentírás azon részeit, amelyek erősen hangsúlyozzák Isten minden dologról (beleértve a jövőt is) való ismeretét azokkal a részekkel, amelyekben Isten “sajnálja”, hogy bűnös emberiséget teremtett (pl. Mózes 6; 1 Sámuel 15)? Úgy gondolom, hogy ezeknek a történeteknek az értelmezésekor fontos, hogy ne gondoljuk, hogy a saját sajnálatunk megegyezik azzal, amit Isten tapasztal. Ezeket a történeteket nem szabad úgy tekinteni, mint amelyek ellentmondanak a Szentírás világos tanításának Isten előre tudásáról. Isten nem bánta meg, hogy emberré tette az emberiséget, és nem bánta meg, hogy Sault királlyá tette abban az értelemben, hogy úgy gondolta, hibát követett el, és nem látta előre, hogy a dolgok hogyan alakulnak. Mivel Istennek előre tudása van, előre tudta volna ezeket az eredményeket; Isten mégis megengedte, hogy megtörténjenek, hogy elérje szuverén céljait. A világ történelme és Izrael történelme másképp játszódott volna le, ha Isten nem engedte volna meg ezeket az eseményeket, és Isten—amennyire tudjuk—sok fontos dolgot elérhetett volna azáltal, hogy megengedte ezeket a bűnös cselekedeteket (pl., leckét ad a jövő generációinak arról, hogy Isten mennyire komolyan ítéli meg a bűnt, vagy megteremti a terepet Jézus számára, hogy az emberi történelem éppen megfelelő helyzetében lépjen be a világba).

de ez nem jelenti azt, hogy Isten valóban nem volt valamiféle “megbánás” ezekben a helyzetekben (még akkor is, ha ez nem azonos az emberi sajnálattal). Isten gyűlöli a bűnt, és bizonyára jobban szerette volna, ha az érintett emberek nem vétkeznek. Azt kívánta, bárcsak jobb döntéseket hoztak volna. De ez nem jelenti azt, hogy nem tudta, mi fog történni, és nem vette figyelembe ezeket az eredményeket a terveiben. Isten például tudta, hogy József testvérei bűnt követnek el azzal, hogy eladják Józsefet rabszolgának, és Isten bizonyosan elégedetlen volt a testvérekkel, és jobban szerette volna, ha nem cselekszenek bűnösen Józseffel szemben. Mégis Isten megengedte nekik, hogy így cselekedjenek, és végül József kifejezetten kijelenti, hogy Isten megengedte a testvéreknek a gonoszságukat, mert Isten bűnös döntéseikkel jó eredményt akart elérni (ter 50,20).

tehát Isten valóban “sajnálta” (bizonyos értelemben), hogy ezek az események hogyan alakultak. Sajnálatosnak és zavarónak találta, hogy Saul hogyan döntött királyként, és hogy az özönvíz idején az emberiség hogyan viselkedett (ahogy József testvéreinek bűnös cselekedeteit is helytelenítette). De Isten előre tudta ezeket az eseményeket, és megengedte, hogy ezek az események az emberi történelem részévé váljanak, hogy Isten végül elérje jó céljait. Emberi szempontból nem ismerjük a jövőt, és a” megbánásunk ” különbözik Istenétől. De Isten megbánása nem pontosan olyan, mint a miénk. Nem azon alapul, hogy új információkat tanul, és azt kívánja, bárcsak másképp tette volna a dolgokat. Azon alapul, hogy azt kívánjuk, bárcsak másképp csinálnánk a dolgokat, és nem vétkeznénk-még akkor is, ha ő tudja, mikor fognak az emberek vétkezni, és úgy dönt, hogy megengedi bűnös cselekedeteinket, miközben szuverén terveit kidolgozza.

ezekben az esetekben, amikor a bibliai szerző úgy írja le Istent, mintha megbánna valamit, és úgy tűnik, mintha Isten nem tudta volna, mi fog történni, ez antropomorf nyelv. Az antropomorf nyelvet (amely Istent emberi kifejezésekkel írja le) néha használják a Bibliában. Például Istennek nincs szó szerint karja (Jób 40:9) vagy orrlyukai (2sám. 22:9). Megértjük, hogyan bánunk meg dolgokat, és azáltal, hogy Istent úgy jellemezzük, mint aki megbánta tetteit, lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, hogyan érez Isten ezekkel a bűnös cselekedetekkel kapcsolatban. Van némi analógia Isten sajnálatának érzése és a miénk között, még akkor is, ha nem teljesen analóg. Isten végtelen tudással rendelkezik, és képtelen új információk megismerésére; ezzel szemben az emberiség véges, és új dolgokat kell megtanulnia.

Leave a Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.