az idők során a földigiliszták számos szerkezeti, fiziológiai és viselkedési adaptációt fejlesztettek ki az evolúció során. Ezek a jótékony tulajdonságok lehetővé tették számukra, hogy jobban megfeleljenek a környezetüknek.
a szerkezeti átalakítások magukban foglalják azokat a fizikai jellemzőket, amelyek segítik a földigiliszták túlélését. A földigilisztának nincsenek lábai vagy antennái, amelyek hiánya lehetővé teszi számukra, hogy könnyedén mozogjanak a föld alatti lyukakon. Egy másik testi tulajdonság, amely megkönnyíti a földigiliszták mozgását, a sörték, sörtés szőrszálak, amelyek az egész földigiliszták testén vannak. A sörték tapadást biztosítanak, lehetővé téve a földigiliszták számára, hogy könnyebben mozogjanak a talajon. A földigiliszta izomszerkezete magában foglalja a szélességi izmokat, valamint az egyes testrészeket körülvevő kör alakú izmokat, így a földigilisztának meg kell adnia a szükséges erőt a talajon való áthaladáshoz. Etetés közben a földigiliszta kiszorítja a garatát a szájából, arra használja, hogy megfogja az ételt, majd visszahúzza a szájába.
a fiziológiai adaptációk azok, amelyek a földigiliszták anyagcseréjéhez és a testi funkciók szabályozásához kapcsolódnak. Egyes földigiliszták képesek kiválasztani a nyálkahártyát, amely segít nekik a talajon való mozgásban. Ha a talaj hőmérséklete túl száraz vagy forró lesz a földigiliszták számára, képesek szűk golyóvá tekerni magukat, és védő nyálkát választanak ki a vízveszteség csökkentése érdekében, ezzel egyidejűleg lassítva anyagcseréjüket.
a viselkedési adaptációk magukban foglalják a földigiliszták által az idő múlásával megtanult viselkedést, hogy növeljék túlélési esélyeiket. Amikor a földigiliszták rezgéseket éreznek, közelebb kerülnek a felszínhez, abban az esetben, ha a rezgéseket egy földalatti ragadozó, például egy anyajegy okozza, élelmet keresve. A földigiliszták érzékenyek a fényre, és általában csak éjszaka találhatók a föld felett. A földigiliszták elveszítik a nedvességet a bőrükön keresztül. Ennek eredményeként csak akkor találhatók meg a felszín felett, ha a talaj nedves.