a zene erőteljes.
Luther Mártont gyakran idézik: “aki énekel, imádkozz kétszer.”(Bár a kifejezés tényleges eredete vitatott.)
ennek a mondatnak az emlékezetében hirtelen értelmet nyer az utóbbi időben megnövekedett vágyam, hogy játsszak, írjak vagy zenét hallgassak. A szavak csak nem elég az összes imát szívem imádkozik …
… a gyönyörű Sam vár, hogy képes legyen hazajönni
… a középiskolás diákok felkészülnek arra, hogy elhagyja otthonát, és utazás ki “a világ”, hogy a hitük ragaszkodna hozzájuk
… Emma bízva Istenben, hogy egy otthon a családja
… egy barát szembesül kérdések, beleértve, hogy mennyi ideig Isten lehet neki hívja ezt a földet “otthon”
… Kevin elhagyja otthonát a “haza”
9 hónap a harcra, így jogunk van megtartani a miénket.
és mindebben a zene vigaszt és megértést hoz. Még akkor is, ha nincsenek szavak egy érzés leírására, mivel a zene az utóbbi időben körülöttem játszott (vagy bennem jött), hirtelen azt mondom: ez az! ÍGY ÉRZEK! Mint ezekben a dalszövegekben Christy Nockels:
“kérdezd meg, hol vagy, Uram. Kíváncsi vagyok, hol voltál. Olyan, mintha egy hurrikánban állnál, és próbálnád megtalálni a szelet.”
Istent látom magam körül. Nyilvánvaló, hogy ő valóban mindig jelen lévő Isten a helyzetek közepén. Mindenhol ott van, és mégis azon kapom magam, hogy körülnézek, vajon hol van.
ez a paradoxon nem csak az új dalokban található meg. Vegyük például Dávid 77-es dalát, amelyet valószínűleg körülbelül 3000 évvel ezelőtt írtak … kilenc versre kiált, mondván:
” az Úr örökre elutasítja? Soha többé nem mutat szívességet? Az ő végtelen szerelme örökre eltűnt? Isten elfelejtett irgalmas lenni?”(Zsoltár 77:8-9)
és ugyanabban a dalban felismeri Isten jelenlétét:
“emlékezni fogok az Úr tetteire… elmélkedem cselekedeteiden, és mérlegelem minden tettedet. Melyik isten olyan nagy, mint a mi Istenünk?”(Zsoltár 77:10-11)
vagy mi a helyzet a dallal #79:
“meddig, Uram? Örökké mérges leszel?”(Zsoltár 79:5)
amelynek ez a gyönyörű emlékeztetője is van:
“akkor mi, néped, legelőd juhai örökké dicsérni fogunk; nemzedékről nemzedékre elmondjuk dicséretedet.”(Zsoltár 79: 13)
együtt énekelek David dalával # 42 amelyben csodálkozik:
“miért vagy olyan lehangolt, Ó, lelkem?
miért olyan zavart bennem?4223 reménykedjetek Istenben, mert én még dicsérni fogom őt, az én Megváltómat és az én Istenemet.”(Zsoltár 42:5)
és ezt is éneklem/imádkozom, mert tudom, hogy Isten jelen van… érzem őt… és hallom őt énekelni is:
“nappal az Úr irányítja szeretetét,
éjjel az ő éneke velem van–
ima életem Istenéhez.”(Zsoltár 42: 8)