az e heti kiemelt vers származik az egyik csoportunk a nagy lottó által finanszírozott Merseyside önkéntes olvasó program projekt, ahol az önkéntes asszisztensek és elkötelezett önkéntesek olvasni otthonok élő demenciában. Eddig több mint 300 önkéntest képeztünk és támogattunk, hogy egy-egy közös olvasást biztosítsanak az észak-nyugati és még sok más gondozóotthonban az Egyesült Királyságban, és a megosztott költészet hatásai gyakran mélyen mélyek – amint azt a 2015-ös AGM-ben kiemeltük, amelyre tegnap este került sor a Calderstones Mansion-ban. Az egyik legmeghatóbb tanúvallomás az egyik Merseyside-i Nagy Lottóprojekt önkéntesünktől származik, aki arról beszélt, hogy a költészet olvasása ‘egyenesen a szívbe megy’, és felhívja a demenciában élő emberek érzelmeit – valamit, ami nem vész el az állapot súlyosságától függetlenül.
ennek a különleges ülésnek a csoportvezetője A. E. Housman Kék emlékű dombok olvasásán keresztül vezet minket:
a csoportot a ‘The land of lost content’ és a ‘happy highways’ kifejezések vonzották, én pedig úgy tudtam ‘bent maradni’, hogy ezeket a sorokat rejtélyes hangon ismételgettem a ‘résekben’. Néhány felszólítás, amelyet használtam, a következő volt: “kíváncsi vagyok az elveszett tartalom földjére”… ” tud valaki világítani ezen a vonalon? És “vajon mi lehet A “boldog autópályák”? Azt is el tudjuk képzelni, hogy ki beszélhet ebben a versben? Bíztam benne, hogy a vers csendesen végzi a munkáját, és minden sort és mondatot egymás után dolgozott át.
az egyik tag erőteljesen elmesélte a verset annak a tapasztalatnak, hogy gyermek volt a háborúban, elvitték a ‘farmokra’, a ‘boldog autópályák’ a háború előtti idők voltak, és a ‘elveszett tartalom földje’ a háború után. Ez arra késztette a csoportot, hogy mélyen reflektáljon a dolgokra való emlékezés szerepére és fontosságára. K válasza árnyalt volt a gyermekkorról- ‘ nem mindig volt boldog!’- ami arra késztet bennünket, hogy ötleteket tárjunk fel saját gyermekkorunkról, mindig boldog volt?
és mi maradt nekünk a vers végén ‘és nem jöhetünk újra’ vajon miért?…
Kék emlékezett dombok
a szívembe egy levegő, amely megöli
a távoli országból fúj:
mik azok a kék emlékezett dombok,
milyen tornyok, milyen gazdaságok azok?
ez az elveszett tartalom földje,
látom, hogy ragyogó síkság,
a boldog autópályák, ahová mentem
és nem jöhetek újra.
A. E. Housman